Hogyan védi a korai anyai melegség a kamaszok mentális egészséget?

A szeretet hosszú árnyéka 

Sokat hallani arról, milyen fontos a gyerekkori biztonságos kötődés, de vajon tényleg elkísér minket az a szeretet, amit kisgyermekként kaptunk? Egy friss amerikai kutatás szerint a válasz egyértelműen igen. Ráadásul nemcsak a kisgyermekkori jóllétet, hanem a serdülőkori lelki egészségét is mélyen befolyásolja, hogyan bántak velünk életünk első éveiben.

Amikor a szeretet tartós védőréteggé válik

A kutatás során 482 család gyermekeit követtek nyomon 3 éves kortól egészen 17 éves korig. A vizsgálat fókuszában az állt, mennyi melegséget, elfogadást és figyelmet kaptak a gyermekek az édesanyjuktól kisgyermekkorban, és ez milyen hatással volt később a kamaszkori mentális állapotukra. 

A szülői melegség olyan érzelmi közeg, amelyben a gyerek nemcsak szeretve érzi magát, hanem megtanulja, hogyan lehet ő maga is elfogadó és segítőkész másokkal. A pozitív szülői hozzáállás ugyanis példát ad: ha a gyerek látja, hogy őt figyelemmel, türelemmel és melegséggel kezelik, könnyebben viszi tovább ugyanezt a hozzáállást a társai, testvérei vagy más felnőttek felé is.

A kutatási eredményei egyértelműek: azok a fiatalok, akik korán megtapasztalták a szülői érzékenységet és érzelmi elérhetőséget, tizenévesen kevesebb szorongásról, depresszív hangulatról és magányról számoltak be.
Ez nem azt jelenti, hogy ne érnék őket nehézségek, hanem azt, hogy pszichésen ellenállóbbá válnak: a korai szeretet mintegy belső erőforrássá alakul, amely a későbbi stresszhelyzetekben is kapaszkodót jelent.

A társas biztonság, mint fejlődési alap

A kutatás a „társas biztonság elméletének” (social baseline theory) keretein belül értelmezi az eredményeket. E nézőpont szerint az emberi kapcsolatok nem pusztán érzelmi színezékek életünkben, hanem evolúciósan beágyazott, biológiailag is támogatott szükségletek, amelyek alapvetően befolyásolják idegrendszeri működésünket.
Vagyis az agyunk és a szervezetünk úgy van „beállítva”, hogy társas támogatásra számítson. Az elmélet szerint sok esetben nem is külön „szociális” gondolkodásmódot használunk, hanem mindenféle kognitív folyamat, például az, ahogy döntéseket hozunk vagy értelmezzük a világot, már eleve úgy működik, mintha mások jelen lennének, vagy segítenének. Kutatások azt mutatják, hogy ez az alapbeállítás meglepően sokféle testi, agyi és gondolkodási folyamatunkra hatással van, még olyan helyzetekben is, ahol nincs is épp körülöttünk senki. 
A kisgyermekként megtapasztalt szülői gondoskodás, különösen az érzelmi melegség, éppen ezért nemcsak pillanatnyi megnyugvást nyújt, hanem a pszichés stabilitás alapkövét is lefekteti.

Nem tökéletesség, hanem következetes elérhetőség

A jó hír, hogy a gyermekeknek nincs szükségük tökéletes szülőkre. A kutatók hangsúlyozzák: elegendő az érzelmileg elérhető, szeretetteljes jelenlét – még ha ez időnként fáradt, bizonytalan vagy hibákkal teli is. 
Nem véletlenül született meg a pszichológiában az „elég jó” anya megfogalmazás. A kifejezést Donald Winnicott brit gyermekorvos és pszichoanalitikus alkotta az 1950-es években, és azóta is nagyon aktuális, talán most még inkább, mint valaha.

Így néz ki valójában az „elég jó” anyaság: 

 

• Többnyire kielégítjük a gyermekek érzelmi szükségleteit: Ez nem azt jelenti, hogy mindent félbehagyunk, hogy azonnal kiszolgáljuk a gyerekünket, bármi történjék is. A cél az, hogy a gyermek biztonságban, szeretve és megbecsülve érezze magát, de a fókusz inkább a következetességen van, nem a tökéletességen.
  Teret engedünk a frusztrációnak és a hibázásnak: Csábító lehet megvédeni a gyereket minden kellemetlenségtől, de hosszú távon ez nem segít. Ha hagyjuk, hogy kezelhető kihívásokat éljen át, képes lesz érzelmi ellenálló képességet kiépíteni.

 

• Emberként példát mutatunk: Ha elfelejtjük a gyerek vizesüvegét, elveszítjük a türelmünket, vagy beismerjük, hogy tévedtünk, azzal nem vallottunk kudarcot – éppen azt mutatjuk meg általa, hogyan kezeljük a hibákat őszinteséggel és méltósággal.
  Jelen vagyunk, még ha nehéz is: Az elég jó anyák nem mindig tökéletesek, de szeretettel vannak jelen, még ha fáradtak is. Ez az, ami igazán megmarad a gyermek számára.

 

• A kapcsolatra koncentrálunk, nem a teljesítményre: Ne stresszeljünk azon, hogy minden nevelési helyzetet tökéletesen kezeljünk. Inkább legyünk jelen, nyújtsunk vigaszt, és építsünk bizalmat.
  Az anyai melegség nem egy-egy különleges alkalomban rejlik, hanem a mindennapok apró gesztusaiban: egy meghallgatott mondatban, egy közös játékban, egy biztató tekintetben.

Örökség, amit továbbadunk

A korai szeretet tehát nem csupán egy szép emlék, hanem valódi, mérhető védőfaktor. A melegség, amit egy kisgyermek tapasztal, nem múlik el nyomtalanul: lenyomatot hagy a kapcsolataiban, az önértékelésében, a stresszre adott válaszaiban. A szülői szeretet így nemcsak a jelen örömét adja, hanem a jövő lelki állóképességét is megalapozza.

Tóth-Ugyonka Krisztina

Pszichológus