"Bezzeg az én időmben" Hogyan neveltek régen és most
Friss szülőként kihívást jelenthet a rengeteg információ között eligazodni. Rengeteg jószándékú tanácsot kapunk, mégis van, amiről mi magunk másképp gondolkodunk, amit máshogy szeretnénk csinálni. Hogyan változtak a nevelési elvek az idők folyamán, és miért okozhat konfliktusokat a generációs eltérés? Cikkünkből kiderül!
A mai szülők 43%-a próbálja a saját szüleihez hasonlóan nevelni a gyerekeit, míg 44%-uk szeretne változtatni a dolgokon. Ezek a szándékok is szerepet játszhatnak abban, hogy a szülői nevelés megváltozott az évek során.
A II. világháború után – Autoriter szülői stílus
A 2. világháború utáni korszakban a szülők általában tekintélyelvűek voltak, a fegyelmet és a struktúrát hangsúlyozták. Ez a klasszikus, hagyományos, ellenőrzésen alapuló szülői stílus. A gyerekeket „látják, de nem hallják”, és elvárják, hogy alávessék magukat a tekintélyüknek. Kevés szó esett arról, hogy a szülők túlterheltnek érezték magukat, vigyáztak saját maguk vagy gyermekeik mentális egészségére, vagy megtalálták a módját annak, hogyan igénybe vegyenek támogatást, amikor a szülői kiégéssel küzdenek.
Jellemzően nagyon kevés volt a melegség, gyakoriak voltak a büntetések, és nem tartottak fenn jogokat a gyermekek ötleteinek vagy érzelmeinek. Az ezen elvek szerint nevelő szülők általában véve szigorúak, hidegek, elutasítók, nem válaszkészek, magas elvárásokkal rendelkeznek, az „azért, mert én azt mondtam” elv mentén működnek.
1960-70-es évek – Engedékeny (laissez fair/ráhagyó) szülői magatartás
Az 1960-70-es években a szülői filozófiák ingája az ellenkező irányba, a megengedő szülői stílus felé lendült. Az engedékeny szülői stílus pillanatnyilag könnyebbnek tűnhet, és úgy érezhetjük, hogy szeretetteljesebben bánunk a gyermekeinkkel. Az engedékeny szülő válaszkész, támogató, szeretetteljes. Ugyanakkor esetében megjelennek a bizonytalan határok, a fegyelmezés- és kontroll hiánya, valamint a túláradó érzelmek.
Természetesen ez jobbnak tűnhet, mint a szigorú, tekintélyelvű vasököl. A megengedő szülői magatartás által nevelt gyermekek közül azonban sokan gyakran nehezen tudják szabályozni önmagukat, jogosultságérzetük van – vagyis azt hiszik, nekik mindent lehet, kevesebb empátiát fejeznek ki másokkal szemben, rosszul teljesítenek az iskolában, és bizonyos körülmények között akár impulzívak és agresszívek is lehetnek másokkal szemben.
1980-90-es évek – Az inga középállásba helyezkedik – Demokratikus szülőség
Az ezt követő évtizedekben a „mindent megengedő” szülőségtől az inga ismét kilengett, és ezúttal a kettő közötti “középső” pozícióban kötött ki. Az 1980-as és 90-es évekre a szülők már inkább Mary Poppinsra hasonlítottak – természetesen a repülő esernyő nélkül.
Vegyük észre, hogy ez a stílus különbözik a 2. világháború utáni szigorú stílustól, amelyet fentebb tárgyaltunk. És a legfontosabb különbség abban rejlik, hogy a szülő mennyire tartja fontosnak a gyermekével való kapcsolatot. Ebben a korszakban a szülők tiszta szabályokat és határokat húznak, válaszkészek a gyermek igényeire, lehetővé teszik a nyílt kommunikációt szülő és gyermek között, ösztönzik a függetlenséget, ugyanakkor útmutatást és támogatást nyújtanak.
Az ilyen típusú környezetben élő gyermekek jellemzően boldogok és elégedettek, magas önbecsüléssel és egészséges asszertivitással rendelkeznek. Jó érzelmi kontrollt mutatnak, magasabb szintű empátiát, rugalmasan reagálnak a változásokra, és jellemzően jól teljesítenek az iskolában, valamint aktívan részt vesznek a közösségükben.
Napjainkban – A modern nevelési stílus
Alapvetően elmondható, hogy napjainkban számos eltérő nevelési stílus figyelhető meg, akár még családon belül, testvérek között is előfordulhat, hogy valaki inkább autoriter, míg más inkább megengedő szülői magatartást képvisel.
Összességében elmondható ugyanakkor, hogy sokkal inkább ösztönözzük a szülők és gyermekek közötti nyílt kommunikációt. Az erős kapcsolatok kiépítésére összpontosítunk, és arra tanítjuk a gyermekeket, hogy önállóan gondolkodjanak és felelős döntéseket hozzanak. Modern szülőként nagyobb szabadságot és önállóságot adunk gyermekeinknek, ugyanakkor útmutatást és támogatást is nyújtunk nekik. Bár a hordozás egyáltalán nem új dolog, az erős kapcsolatok kiépítésének egyik alapvető eszköze. Itt olvashatsz a biztonságos kötödés kialakításáról.
Mi jelenti a legnagyobb különbségeket, kihívásokat a mai szülők esetében?
1. A szülőknek több területen kell helytállniuk: Úgy érzed, hogy szülőként millió dolgot csinálsz egyszerre? Ez így is van. Annak ellenére, hogy egyre valószínűbb, hogy mindkét szülő az otthonán kívül dolgozik, a mai szülők ugyanannyi (vagy talán még több) időt töltenek a gyerekeikkel, mint a korábbi szülők. Bár a szüleink is biztosan elfoglaltak voltak, lehet, hogy egyszerre csak egy vagy két dolgot csináltak. A mai szülői lét azt jelenti, hogy valahogy sikerül zsonglőrködni a gyerekekkel való törődés, a munka, az otthon gondozása és minden más között. Már a gondolatától is fáradtak leszünk.
2. A gyereknevelés ma többe kerül: Persze, gyerekkorodban talán vettél zongora- és úszóleckéket, de a szüleid valószínűleg nem a legdrágább nyári táborokra vagy csecsemőkori zeneórákra költöttek. A mai szülők a közép- és felső jövedelmi osztályokban körülbelül harmadával többet költenek gyermekgondozásra, oktatásra és gyermekholmikra, mint a szülők egy generációval ezelőtt. Az is érdekes, hogy az alacsonyabb jövedelmi státuszba tartozó szülők nem költenek többet, ami azt jelentheti, hogy a kiváltságokkal járó előnyök egyre jelentősebbé válnak.
3. A nyomás, hogy jó szülők legyünk, minden eddiginél erőteljesebb: Elég egy gyors pillantást vetni egy babaápolási könyvre, és máris tudjuk, hogy a mai szülőkre óriási nyomás nehezedik, hogy jó munkát végezzenek. Ma a gyerekeket sokkal sebezhetőbbnek tekintik, mint az előző generációkban, és ez azt jelenti, hogy a szülői szerep sokkal intenzívebbé vált. A legtöbben hallottunk már a „helikopterszülőkről” és az „anyatigrisekről”, és bár igyekszünk nem túlzásba vinni, nagyon keményen dolgozunk azon, hogy a gyerekeket biztonságban tartsuk a milliónyi kockázatosnak tűnő veszélytől, és minden lehetséges előnyt megadjunk nekik.
Ez nem azt jelenti, hogy a múltbeli szülők nem aggódtak a biztonságért és amiatt, hogy jó szülők legyenek. Csak arról van szó, hogy az állandó információáramlás, a szenzációhajhász hírek és a rengeteg szakértői vélemény korában, el vagyunk árasztva azzal, hogyan csinálhatnánk még ennél is jobban. Ez nagy nyomás, és ezt a szüleink és az ő szüleik nem ugyanígy élték meg.
4. A technológia új kihívásokat teremt: Az akkori és a mai szülői magatartás közötti jelentős különbségek közül sok a technológia fejlődéséből ered. Hogyan változtatta meg a technológia a gyermeknevelést? Arra a kérdésre, hogy miért jelent ma nagyobb kihívást a szülői munka, huszonhat százalék a digitális technológia hatását, huszonegy százalék a közösségi média térnyerését, tizennégy százalék pedig a technológiához való hozzáférést okolta azért, hogy a gyerekek már fiatal korban ki vannak téve ezeknek a hatásoknak. A szülők azt is mondják, hogy a telefonok zavarják őket abban, hogy minőségi időt töltsenek gyermekeikkel. Hatvannyolc százalékuk szerint legalább néha, tizenhét százalékuk szerint pedig gyakran elvonja a figyelmüket az okostelefonjuk. A szülők manapság olyan egyedi kérdésekkel szembesülnek, amelyekre a „régi szép időkben” soha nem kellett volna gondolniuk.
Ha megnézzük, hogy a szülői szerepvállalás ma mennyire más, az némi rálátást nyújt arra az állandó nyomásra, amelyet sok anya és apa érez. Érdemes azonban azt is megnézni, hogy a dolgok mennyire hasonlók. Végül is jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy szeretni kell a gyerekeket. Minden generáció igyekszik jobban csinálni, mint az előző, de a generációk között a szeretet és a törődés állandó.
Tóth-Ugyonka Krisztina
Pszichológus
Smetana, J. G. (2017). Current research on parenting styles, dimensions, and beliefs. Current opinion in psychology, 15, 19-25.
Kuppens, S., & Ceulemans, E. (2019). Parenting styles: A closer look at a well-known concept. Journal of child and family studies, 28(1), 168-181.
https://troomi.com/raising-kids-then-and-now-the-evolution-of-parenthood/