Modern komatál, avagy a gyermekágy
Modern komatál, avagy gyermekágy 3.0
Kicsit közhelyessé vált már a “gyerekek a legnagyobb tanítók” mondás, pedig baromira igaz! Nekem például azt tanította az első, brutál hasfájós, nagyon rosszul alvó kisfiam, hogy ha minden továbbra is én akarok csinálni (mert csak úgy vagyok 100%-ig megelégedve vele), akkor megbolondulok.
Szépen lassan elkezdtem hát elengedni dolgokat, elfogadni a segítséget, megtanulni örülni neki akkor is, ha nem pont olyan volt, ahogyan én szeretem.
Aztán mikor jött a második brutál hasfájós, nagyon rosszul alvó kisfiam, megtanultam KÉRNI is. Ez még nehezebb volt… számomra odaadni a gyerekeimet, hogy elmehessek sportolni/haverozni/bulizni, kb egyenlő volt az önzéssel. Ha lefeküdtem és a férjem pakolt el a konyhában helyettem, lelkifurdalásom volt. Ne kérdezzétek miért, ezek nyilván az én defektjeim, de most nem is ez a lényeges, hanem hogy sokat változtam ezen a téren!
Így mikor harmadjára várandósan megkeresett az egyik kis babaúszó tanítványom anyukája, hogy ismerem-e a komatál hagyományát és elfogadnék-e a gyermekágyi időszak alatt segítséget, azonnal igent mondtam. Azzal nem untatnálak benneteket, hogy lelkileg milyen érzés volt nekem, mikor elkezdték toborozni az uszis zárt csoportunkban a segítőket, meg úgyis nehéz lenne leírni…
Mindenesetre megalakult a “Felmentő Sereg”, megbeszéltük, mi az, amiben úgy gondolom, hogy segíthetnének. Az volt a kikötésem, hogy miattunk senki ne tegyen plusz köröket, tehát ha megy valaki piacra és bevásárol nekünk is, az úgy rendben van. Szerintem nem tarották be! De mindig jeleztek, ha vásárolni vagy drogériába mentek, volt, hogy hoztak meleg ételt a nagyoknak, kaptunk házitojást, de felajánlottak takarítást és hivatalos ügyek intézését, vagy csak beszélgetést és babafenék rázogatást, míg tusolok…
Senkinek nem jutott egyszerre sok, azt gondolom, de nekem HIHETETLEN nagy segítség volt mindegyik!
Úgyhogy ezúton is biztatnék minden kis közösséget, hogy fogjatok össze és segítsetek egymásnak! És anyukák! Nem kell megszakadni, vagy kiborulni, mert nem sikerül mindent megcsinálni, amit szeretnél!
Akár első gyerekkel is MERJETEK SEGÍTSÉGET KÉRNI!
Mert “egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell”!
Sára