Segítség, a babám nem szereti a hordozást
Karon ülő csecsemő – mindenki ismeri ezt a szókapcsolatot. Akkor miért van az, hogy némely kisbabák nem szeretik a hordozást? Ennek igyekeztem utánajárni.
A babák elemi szükséglete a testközelség, mondhatni erre születtek, amikor a biológiai érettségüknél hónapokkal korábban világra jönnek. Az újszülött emberkék ugyanis a többi emlőshöz képest jóval korábban kénytelenek megszületni, a felegyenesedett járás során kialakult női medence ugyanis éppen ennyi ideig tartó várandósságot visel el, a babák azonban ekkor még koránt sincsenek “kész”.
Idegrendszerük éretlen, nem tudják sem a testük hőmérsékletüket, sem a légzésük ütemét hosszan és önállóan fenntartani. Helyet változtatni képtelenek és táplálásukban is rászorulnak az őket gondozó személyre, az idegrendszeri éretlenségükről nem is beszélve. A megnyugváshoz, elalváshoz is segítségre van szükségük. Általánosságban elmondható tehát, hogy ölben lenni babadolog, nem holmi extra szolgáltatás, ami jellemfejlődési hibákhoz vezethet (a felkapkodod, elkényezteted stb nem állja meg a helyét).
De mi is állhat annak hátterében, ha a babánkon azt látjuk, karban jól érzi magát, de valamiért nem szereti a hordozást?
Első körben ellenőrizzük, hogy az öltözéke nem túl meleg-e. A kendő (pláne a rugalmas kendő három rétege) akár több réteg ruhát is helyettesíthet, és a szülő is melegítheti a babát. Ilyenkor kevesebb ruhában érdemes próbálkozni.
Éhes-e? Szoptatott babák esetén maga az anyamell közelsége is kiválthatja a szopási ingert azáltal, hogy a baba a közelébe kerül, ezt jellemző keresőmozdulatokkal is nyomatékosithatják. Vannak hordozóeszközök, amelyekben tudunk szoptatni vagy cumisüveggel etetni, netán a cumiját is odaadhatjuk neki. Van, hogy elég, ha a fedetlen bőr ér az arcához. Ha nagyon SOS a helyzet és nincs más megoldás, akkor teli hassal, később próbálkozzunk újra! Ha menni kell(ene), induljunk el, sokszor egy másik inger felkínálása (hőmérsékletváltozás, ütemes mozgás, zajok, stb) is feledtethetik a kényelmetlenséget. De hordozhatunk háton is szövött kendőben már akár újszülött kortól, ott garantáltan nincs cici-illat!
Okozhat gondot az életkornak-méretnek-mozgásfejlődésnek nem megfelelő hordozóeszköz vagy hordozási mód is.
A legkisebb, időre született babáknál is előfordulhat, hogy a térdhajlatba túl sok a több réteg kendőanyag kötege. Kényelmetlen, nem fér el, a babák ezt feszengéssel-ficergéssel, lábnyújtogatással jelezhetik. Keressünk bugyros kötést, ahol nem kerül oda anyag, vagy váltsunk (ideiglenesen) más eszközre. A karikás kendő, kenguru vagy batyu kötések ilyen szempontból is kiváló választásnak bizonyulnak! (Ha rákattintasz a kötesi módra, videóink segíteni fognak.)
Van, hogy egyszerűen unatkozik, látná a világot, hiszen a szeme elég erős ahhoz, hogy messzire fókuszáljon és ő ezt szeretné is kihasználni. Karral kitámaszt, oldalra forog, kilóg lefelé a földet mustrálva? Tegyük csípőre vagy a hátunkra!
Lehet az is, hogy a formázott hordozó bodyszélessége túl nagy vagy éppen az izmai olyan kötöttek, a combcsontjai rövidkék még ahhoz, hogy a felsőtestünket átölelje- várjunk pàr hetet vagy váltsunk (karikás vagy szövött) kendőre, amelyekben nem a mi testünk alakítja az ő testtartását!
Nem feledkezhetünk meg a mozgás iránti késztetésről sem, hiszen ahogy fejlődik, egyre inkább ez a dolga. Hagyjuk mozogni, ha azt szeretne, legyünk ebben is válaszkészek!
Ha felmerül bármilyen fejlődési eltérés, laza vagy feszes izomtónus, kezelést igénylő egyéb szervi probléma, keressetek képzett hordozási tanácsadót, mert szinte minden esetben van megoldás, legfeljebb trükközni kell egy kicsit!
Olvasd el a Mivel hordozzak? cikket is.
Gerhát Petra
hordozási tanácsadó