Ecsetek és anyaság – Agócs Írisz

Agócs Írisz néprajzot és kulturális antropológiát tanult az egyetemen. Jelenleg mesekönyv illusztrátorként dolgozik, és egy tüneményes, kétéves kisfiú édesanyja. A mesékkel való viszonyáról kérdeztem, és arról, hogyan tudja összeegyeztetni a hivatását az anyasággal.

 „A szakdolgozati témám az álmokról való vélekedés volt. Innen csúsztam bele akarva-akaratlanul az illusztrálásba. Azt szoktam mondani, hogy nem a témán változtattam, hanem a megközelítésen. Az egyetemen a vélt valóságokat kutattam, aztán pedig elkezdtem ugyanezt megrajzolni” – árulja el Írisz a mesékkel való találkozásáról. „Nagyon szeretem a meséket. Szerencsére már egész kicsi korom óta rengeteg mese vett körül, nemcsak a szüleink meséltek nekünk, hanem a nagyszülők, dédszülők is. Alsósként rendszeresen indultam mese- és versmondó versenyeken, az első ilyen alkalommal egy, a dédnagymamámtól tanult mesét mondtam el. Szeretek kreált valóságokban kalandozni, szépirodalmi műfajok közül is a mágikus realizmus a legnagyobb barátom. Nekem azt hiszem az a valóság, ami napi szinten körülvesz, túlságosan leterhelő, így muszáj folyamatosan átlógnom fiktív, sokkal kellemesebb dimenziókba.”

Egyébiránt a mese Íriszék családjában mindenkinél központi szerepet játszik. Kisfia, Barnabás is nagyon nyitott a mesehallgatásra, édesapja tulajdonképpen magzat kora óta olvas neki estimesét. Ez volt az első kapocs közöttük.
„Már egészen piciként is nagy figyelemmel hallgatta a hosszabb történeteket. Kedvence az angol Graffaló volt. Aztán az egyik munkám miatt behoztam Berg Judit Maszat történeteit, és maradt is néhány kötet belőle. Mostanság napközben gyakran a Tesz-Vesz könyvek közül szemezget, és random idéz belőlük. Nemrégiben Pécs sétáló utcáján kezdett el kiabálni, hogy: – Rabló, fogják meg! Ez az egyik kedvenc jelenete az egyik meséből.”

Emellett Írisz fontosnak tartja, hogy kisfia ne kapjon sokkot egyszerre kétszáz könyvtől, így szigorúan cirkulálja a számára elérhető könyvállományt. Jelenleg néhány képeskönyv, mondókáskönyv van porondon az anyukája Mesék Barnabásnak könyvsorozata mellett.

„Nagyon izgultam, mit szól hozzá, mert csak megjelenés után mutattam meg neki – teszi hozzá az anyukája. – De szerencsére nagyon elégedett volt velük, és azóta is rendszeresen kéri esténként. Most már nagyjából kívülről tudja őket, így pont jókor érkezik az ősszel a következő rész. Azt hiszem, van egy velem született kényszer, ami sosem hagy békén, és muszáj rajzolnom. De Barnabás sokat formál a részleteken, és a sorozatot egyértelműen az inspirálta, hogy anno próbáltam megfejteni, vajon mik azok az elemek, ami miatt izgalmasnak tarthat egy félév körüli gyerek egy lapozót. Ezért is lett Mesék Barnabásnak a sorozat címe. A stílusomat, ha nagyon szeretném, sem tudnám megváltoztatni, de például most többet dolgoztam gépen, mint akvarellel, mert praktikusabb volt egy kisbaba mellett. És sok apróságot köszönhetek Barnabásnak, rengeteg háttérelemet direkt az ő kedvéért rajzolok bele. Eddig is rajzoltam mindenfélét, de most ő adja az ötleteket. Például nagyon szereti a traktorokat, így a játékok közé traktort rajzolok. Úgy érzem, egyre jobban mennek ezek a munkagépek, hála az ő jelenlegi érdeklődési körének. Szerintem, most, hogy már iszonyú jó kis történetei vannak, jön majd az igazi nagy kaland, amikor ezeket rajzolhatom meg – bár jogilag még tisztázni kell, hogy milyen formában használhatóak fel.”

Írisz, ha mesehősként gondolna magára, biztosan népmesei boszorkánynak tudná elképzelni magát, akivel jobb nem kikezdeni, ha a szeretett gyermekéről van szó. A valóságban is egy igazi, több fronton helytálló anyuka.

„Hatalmas szerencsém van, mert megnyertem a számomra legtökéletesebb társat nemcsak férjként, és apaként, hanem munkatársként is. Így minden szempontból maximális támogatást kapok. De azt is be kell vallanom, hogy minden vitánk az időhiány körül forog, és állandóan rohanunk magunk után. Felváltva dolgozunk, akinél hangosabban kiabál egy határidő, az kap több lehetőséget. A közös reggeli rutin után van egy délelőtti munkaidő, aztán ebédkészítés, ebéd. Amíg Barnabás alszik, addig minimum egyikünk ismét leülhet dolgozni, a másikunk Barnabás mellett vagy dolgozik, vagy pihen egy keveset. Délután újra van egy kis idő munkára, amíg a másikunk játszótereken kalandozik. Persze ezekbe a munkaidőkbe mindent bele kell szuszakolni a folyamatosan szaladó háztartást, ügyintézést, bevásárlást, és minden egyebet, nem csak a hivatásunkhoz kapcsolódó feladatokat. A leghosszabb időszakok az esték-éjszakák, akkor leginkább munkaasztalnál ül az egyikünk.”

Sok kis időszelet.
„Nekem ez viszonylag nehéz, mert sokkal hatékonyabban tudok úgy dolgozni, ha elmélyülhetek egy munkába, és egyre gyorsabban pörögnek a rajzok. De most máshogy kell megoldani. Havonta egyszer érkezik Barnabás nagypapája másfél napra, akkor szoktam hatalmasakat haladni, mert ő olyankor minden idejét az unokájával tölti, én meg az ecseteimmel.”

Milyen érzés Barnabás anyukájának lenni..

“Nagyon nagyon jó érzés. A legszebb és a legnezebb dolog a világon egyszerre. . “

Agócs írisz és Pádár Judit Vivien