Beszippantom az illatát – rugalmas hordozó kendőben

Nem vagyok biztos benne, hogy működni fog. Nem hiszem, hogy meg tudom csinálni. Nézzük, mit mond ez az útmutató? Tekerjem ide, húzzam oda, kössem meg így. Ok. Elaludt. Akkor próbáljuk ki egy párnával inkább. Vagy ez a nagy panda is megteszi.

Felkötöm a kendőt, elég szoros. Leellenőrzöm még háromszor, hogy minden kendőszár ott fut, ahol kell. Megkötöm mégegyszer. Gyakorlok.

Na, talán menni fog.

„Gyere, babám.” – majd felemelem a kisbabámat, és a mellkasomra húzom. „Kicsit izgulok, de megígérem, hogy minden jó lesz, ügyesek leszünk, és együtt megcsináljuk.” A vállam magasságába tolom a kis manót, és ügyesen áthúzom a lábát, majd a feneke alatt széthúzom a kendőt. Huhh, az első lépés kész. Megpihenünk, kicsit elringatom. Talán nem is őt ringatom, hanem magamat nyugtatom. A másik lábát is beleteszem, majd kiigazítom a kendőt térdtől térdig. Tartom a feneke alatt mindvégig. Felhúzom a külső panelt. Megigazítom a kis lábikókat. Kell egy kiszokni vagy  hordozós cipőcske..

Lassan elringatom, míg elsétálunk a cipőcskéért a kanapé mellöl. Még mindig tartom. Meg van a cipő. Próbálom fél kézzel felhúzni. Közben még mindig tartom a babámat.

Majd elmosolyodok. De hiszen ő már a hordozóban van. Megnézem, elég feszes-e, meg van-e kötve szorosan. Majd elengedem az egyik kezemmel, aztán a másikkal is. Nem is fogom már. Szabad a két kezem, a manóka pedig biztonságban van, közel hozzám.

Kisbabám mocorog egy kicsit, befészkeli magát. Megnézem, hogy a kis kezei az arcánál vannak-e. Felhúzom a horodzós cipőcskét. Mosolygok, majd érzem, ahogyan elönt a boldogság. Felszabadultam teljesen!

Túlcsordul a szívemben a szeretet. És milyen büszke vagyok magamra! Lassan táncolni kezdek, körben a szobában, és eldúdolom a dalunkat. Közben beszippantom ennek a drága kincsnek az illatát.

Hirtelen felbátorodok, és úgy döntök, hogy ezt bizony mindenkinek meg kell mutatnom. Elmegyünk sétálni. Már pakolok is az övtáskába, keresem a kis sapkáját, és indulunk.

Én és a kisbabám. Újra egyek vagyunk. Érzem, ahogy a bőre a mellkasomat cirógatja. Hallgatja a szívverésemet. Lassan álomba merül. Még ki sem értünk, már alszik. A kendőben bizonyosan álompor van. Soha többet nem akarom letenni.

Büszkén lépkedek, cirógatom kisbabám hátát, puszilgatom a buksiját. Visszamosolygok a kedves arcokra az utcán. Ismét táncra tudnék perdülni!

Hornyák Mariann