Szoptass ne szoptass
Nem tudom, van-e még egy területe az életnek, ahol ilyen skizofrén helyzetbe kerülhet az ember, mint a szoptatás. Na jó, talán a „hány gyerek legyen” téma. De most maradjunk a szoptatásnál. A mondanivalómat egy mondatban is össze tudom foglalni, szóval, akit nem érdekel bővebben, az csak ezt a bekezdést olvassa el, és már mehet is pokemont vadászni. A lényeg tehát: a társadalom fennhangon hirdeti, hogy anyák, tessenek szoptatni, aztán ahol csak tud, keresztbe tesz a szoptatásnak. Általában mindenkit a jószándék vezérel. De azért…ne már!
És most jöjjenek a részletek.
Még az elején szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak az orvosoknak, szülésznőknek, csecsemőgondozóknak, gyógyszerészeknek, fogorvosoknak, aneszteseknek, pszichológusoknak, nagymamáknak, anyósoknak, szomszédnéniknek, pizzériásoknak, biztonsági őröknek, és mindenkinek, aki megfelelően támogatja a szoptató anya-baba párosokat. Ez az írás nem róluk szól.
Szóval az egész úgy kezdődik, hogy mindenki arról beszél, hogy szoptatni kell, sőt, az is elhangzik, hogy szoptatni jó, meg még az is, hogy kizárólag fejben dől el. Jelzem, egyik sem igaz csont nélkül, de a kismamákat mégis így programozza a társadalom. Közen persze eleve hallanak remek és rettenetesen rossz tanácsokat is arra nézve, hogy hogy is jó szoptatni. Nagyjából a szerencse kérdése, hogy kiben mi marad meg. Amint a baba megszületik, kapcsolatba kerülnek az egészségüggyel, ahol túnyomó részt azt hallják, hogy szoptatni igenis kell, de ha problémába ütköznek, akkor „Ki kell bírni, csinálja!”, vagy „Adjon tápszert, semmi baja nem lesz a gyereknek!”
Ha az anya ilyen körülmények között mégis átverekedte magát az első nehezebb hónapokon, és végre menne a szoptatás, lehet, egyszer csak úgy érzi, hogy a környezete mindent megtesz azért, hogy akadályokat gördítsen elé. Ha véletlenül az anya vagy a csecsemő valamiféle egészségügyi ellátásra szorul, kiderül, hogy a szoptatni akaró anya kolonc az egészségügyi rendszer nyakán, nem illeszthető be sehova, plusz munkát, gondolkodást, alkalmazkodást, elfogadást és nyitottságot igényelne.
Nézzük, melyek azok az egetverő feladatok, amelyeket egy látszólag elhanyagolható réteg, valójában egyszerre közel 100 000 potenciális páciens kedvéért kellene elvégezi. Gyógyszerrendelésnél utána kellene nézni valamelyik adatbázisban, hogy az adott gyógyszer adható-e, milyen feltételekkel adható, rendelhető-e el helyette másik, amely kisebb kockázattal jár.
„Kislányom eddig anyatejes volt, most kiújult a pánikbetegségem. A pszichiáter gyógyszert javasol és a szoptatás abbahagyását. Rettenetesen szomorú vagyok, hogy csak ez a megoldás rá. Pedig a szoptatás érzése az egy, ami boldoggá tesz ebben az időszakban. Ugyanakkor annyira rosszul vagyok, állandóan sírok… A babát nagyon szeretem…”
„Már többször előfordult, hogy ilyen-olyan panasszal elmentem a patikába, és amikor gyógyszert kértem, olyat, ami mellett szoptathatok, a válasz az volt, hogy “Szoptat??? Akkor SEMMIT”. Sőt, a legutóbbi esetben velem volt az egy éves kisfiam és a gyógyszerésznő azt mondta, hogy úgyis már nagyfiú, ellesz ő már szoptatás nélkül.”
Beavatkozások esetén szintén utána kellene nézni, ártalmas-e a szoptató anyára vagy a babára nézve.
„Az egyik gyökérkezelt fogamba fehérítő anyagot tett a fogorvos. Bár állítólag nem nagyon megy át az anyatejbe, a doki arra kért, hogy egy hónapig azért valahogy oldjam meg, hogy hanyagoljuk a szopizást. A kezelés elején is említettem, hogy szoptatok…”
„Szétment a bokám, és most jöttem a balesetiről, ahol meg kellett volna röntgenezni a lábam, de azt mondta a doki, hogy egy napig nem szabad szoptatni, ezért hazaküldött, hogy fejjek le annyi tejet…”
„Engem a szoptatás miatt nem altattak, bárcsak tették volna. Hiába kaptam érzéstelenítőt, mindent éreztem, sajnos sose felejtem el!”
Az anya kórházba kerülése esetén biztosítani kellene a baba anyával együtt való elhelyezését, vagy a tejtermelés fenntartásához a megfelelő segítséget, de legalább nem kellene veszélybe sodorni az anyát.
„Hat napos volt a kisbabám, amikor felment a lázam, a pulzusom az egekben, mentőt kellett hívni. Ahol szültem, oda nem vesznek fel babával együtt, kinyomoztunk egy kórházat, ahol legalább a gyerekosztályon ott lehet a baba. A tejbelövellés után két nappal, lázasan, infúzióval, ágyhoz kötve feküdtem, kértem, hozzák oda a babát, vagy legalább segítsenek fejni, mert úgy érzem, felrobban a mellem. Annyit mondtak, ha tudok, fejjek kézzel. Másnap délben szoptathattam először, a babám addig tápszert kapott, és utána is sokszor, mert nem ért rá senki odahozni.”
„Kilenc hetes volt a kislányom, amikor az orvosom egy betegségre gyanakodott nálam. Azonnal az elválasztást javasolta, és hosszú kórházi befekvést, a kivizsgálás miatt. Négy kórház négy szakorvosával beszéltem, mire kiderült, hogy a kivizsgálást ambulánsan is el lehet végezni. A babám most egy éves, túlnyomó részt szoptatom.”
A baba betegsége esetén biztosítani kellene az anya és a baba együttes elhelyezését és a szoptatás támogatását.
„Kisbabám besárgult, azt mondták, itassam cukros vízzel, aztán pedig inkubátorba tették kékfény kezelésre, és nem szoptathattam egész nap.”
„Zaza leesett a kiságyról, persze, azonnal kórház, bent tartják megfigyelésre. Mondtam, hogy én is bent maradok. Mondjuk, szerintem eleve nem hagyunk magára egy kétéves gyereket idegen helyen. Plusz még szopizva alszik el. Na, ezután többet foglalkoztak azzal, hogy minek szoptatom még, mint azzal, hogy van-e agyrázkódása…”
Ezen kívül az anyát támogató szakemberek/kért vagy kéretlen tanácsadók többsége szerint a szoptatás az oka, ha a baba túl sovány vagy túl kövér, ha az anya túl sovány, vagy túl kövér, ha az anya fáradt, ha rossz a foga. Ha a baba nem jól alszik, vagy rossz a foga. Ha az anya haja hullik. Ha a baba nem fogadja el a spenótot. Ha nem fejlődik megfelelően, túl „babásan viselkedik”. Ha a szülők közti kapcsolat megromlott. Ha a gyereknek felnőtt korában szexuális problémái lesznek. Ha a gyerek nem szokik be könnyen a bölcsődébe vagy óvodába. Valójában kevés olyan dolog létezik egy szoptatott baba körül, amelynek elromlásáért nem a szoptatás lenne felelős.
Jobb híján képezzétek magatokat ti. A tapasztalatok szerint még talán ez a leginkább járható út. És, hogy a leendő anyukáknak már könnyebb dolga legyen, adjatok kulturált visszajelzést az intézménynek, orvosnak, pszichológusnak, gyógyszerésznek arról, hogy a tudomány mai állása szerint… Kedvesen megfogalmazva, hiszen tényleg nem akartak rosszat!
És talán, ha tudtok példát, ahol tisztelik és támogatják a szoptatást, adjatok hírt róla! Hadd terjedjen! Mert vannak ilyen helyek, vannak ilyen szakemberek.
Itt újra megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak az orvosoknak, szülésznőknek, csecsemőgondozóknak, gyógyszerészeknek, fogorvosoknak, aneszteseknek, pszichológusoknak, nagymamáknak, anyósoknak, szomszédnéniknek, pizzériásoknak, biztonsági őröknek, és mindenkinek, aki megfelelően támogatja a szoptató anya-baba párosokat. Ez az írás nem róluk szólt.
Sződy Judit
Itt tájékozódhatsz, kérhetsz szakszerű tanácsot (használj keresőszavakat!):
Ezt pedig írd alá, ha egyetértesz a szoptatás támogatásával!