Császárnők – tények és tévhitek a császármetszésről
Sok beszélgetés vitává változik, majd elfajul, ha a császármetszésről beszélünk. Mert van, aki örül, hogy „csak egy műtét volt”, más pedig kétségbeesetten veszteségként éli meg, még akkor is, ha valóban a baba élete múlt rajta.
Pszichológusként mindenkit megértek. Még azt is, aki császárt szeretne. És azt is, aki évekig tartó sajgó sebként viseli a lelkén is azt a kis vágást. Mindannyian másként működünk, másképp gondolkodunk, de főleg: különbözőek az érzéseink.. Amit ugyan megértek, de nem fogadok el: amikor egymást bántják a „két párt” képviselői. A te hüvelyi szülésed nem lesz attól szebb, ha lehordod a császárosokat. A te császárod sem lesz szuperebb, ha vadul becsmérled, aki másként érez.
Persze, a pszichológus tudja a jó kis szakszavakat: önigazolás, kognitív disszonancia redukció, szülés utáni depresszió, személyiségzavar, sértettség, PTSD és még sok más állhat a lángoló, gyilkos indulatok mögött. És persze a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzése elsősorban.
Viszont van néhány tévhit a császárral kapcsolatban, amiről beszélnünk kell, így kihúzhatjuk néhány vita méregfogát.
A császár jobb a babának, mint a megszületés.
Testileg, lelkileg egészséges anya, és egészséges magzat esetén a baba biztosan nem jár jobban. A szülész egészen kicsi vágást ejt az anya hasán, ahonnan húzni-vonni kell a babát. Eközben nem készül fel a pici szervezete a külvilágból érkezős stresszre, tehát valószínű, hogy nehezebben fog alkalmazkodni.
Császár után később indul be a tej.
Ez nem igaz, ha az anyának megfelelő segítsége van, vagyis hamar megkapja a babát és mellre teheti, ha az első néhány napban kéznél van valaki, aki oda tudja adni a babát, aki olyan szoptatási testhelyzeteket mutat, amelyben hasi sebbel is kényelmes a szoptatás. Ha a baba és az anya folyamatosan együtt lehetnek, nincsenek elszakítva egymástól hosszú órákra. Maga a műtét nem okoz problémát a szoptatás szempontjából. Az anya kiszolgáltatottsága igen.
A császármetszés rutinműtét, alig van kockázata.
Az igaz, hogy manapság a császározásban már olyan gyakorlata van a legtöbb szülésznek, hogy tán félálomban is elvégeznék. Ha minden oké, nem fertőződik el a seb, nincs különösebben nagy vérzés, nincs posztspinális fejfájás, akkor valóban elég egy-két hét, és a test regenerálódik. Ám minden műtét hagy nyomokat, nem ritkán belső összenövések formájában, amelyek kellemetlen, sőt, vaszélyes tünetekkel is járhatnak, illetve a későbbi császármetszésnél, vagy más nőgyógyászati illetve hasi műtétnél megnehezíti a sebészek dolgát. És persze a császár megemeli a következő császárok esélyét.
Császár után sérül az anya-gyerek kapcsolat.
Császár után és sima szülés után is lehetnek nehézségek az anya-baba kapcsolatban. Egy figyelmes, érzékeny kórházi team létrehozhat olyan gyakorlatot is, amelynek során a baba-mama együttlét császár után is szinte tökéletesen megvalósítható, és az anya ráhangolódhat a kisbabára. Az anya-baba kapcsolat milyenségében nem csak a konkrét történések számítanak, hanem az is, hogy az anya milyen fantáziákkal, elvárásokkal, érzelmekkel fogadja a kisbabát. Sajnos álomszülés után is lehetnek akadályai a meghitt anya-baba kapcsolatnak.
A császár utáni kétségbeesés csak hiszti. Örüljön, hogy egészséges a babája!
Egyrészt örülni nem lehet parancsszóra. próbáltad már? Kemény, mi? Másrészt: a császár lehet traumatikus élmény egy anya számára. Ugyanúgy, mint egy váratlan eseményekkel tarkított hüvelyi szülés. Szó sincs hisztiről. A fönt említett PTSD mozaikszó a poszt-traumás stresszbetegség rövidítése. A trauma lehet a váratlan császármetszés, de akár egy buszbaleset is. A PTSD olyan állapot, amikor a traumatikus eseménytől NEM TUD a beteg szabadulni, rátörnek az emlékek, újra átéli álmában, de lehet, hogy gondolatbetörések formájában nappal is. Fél olyan dolgokkal találkozni, amelyek emlékeztetik a traumás eseményre. Ha a traumát buszbaleset okozta, akkor nem száll többé buszra, nagy ügy. De, ha a szülés vagy a császár, akkor a saját gyerekének látványa is okozhat szinte elviselhetetlen szorongást! Ez azért nem piskóta. Miközben elvárják, hogy örüljön, hogy egészséges gyereke van. Meg legyen boldog, hiszen anya lett. Köszi!
Aki császárt akar, önző!
A császárnak nagyon sok oka lehet. Rég nem komolyan vehető, ha valaki rövidlátásra hivatkozik, de az igen, ha pszichés okokra. Lehet olyan mérvű a félelem a szüléstől, hogy a baba már emiatt sem tudna megszületni simán – ugyanis a rettegés leállítja a méhösszehúzódásokat. És, hogy miért félhet valaki a szüléstől? Brutál leszek: talán megerőszakolták. Talán sokszor megerőszakolták. Talán gyerekkorában. Talán az anyja a szülésbe halt bele. Talán rendszeresen megszégyenítették. Talán bántalmazták (vagy jelen kapcsolatában is bántalmazzák), képtelen hinni a saját erejében. És még számtalan lehetőség van. Ezek persze többnyire orvosolhatók. De nincs mindenkinek erőforrása arra, hogy szaksegítséget kérjen. És általában az idő is kevés a szülésig.
Egyelőre ennyi.
Sződy Judit
Pszichológus, újságíró, IBCLC laktációs szaktanácsadó