A hordozás tényleg jó

Hordozás? Én ugyan nem!
Mielőtt teherbe estem fölösleges hippi hóbortnak tartottam.

Azt gondoltam, minek cipeli az ember gyerekét, nem véletlenül találták ki a babakocsit, annak az aljába még pakolni is lehet és a kölök sem fuldoklik a mellkasunkon. Aztán beköltözött egy kissrác a hasamba és egyre többször jutott eszembe, hogy ha majd megszületik, akkor nagyon messze lesz tőlem, nem fogom tudni megvédeni, rettentő ijesztő lesz neki a világ “távol” a mamájától. Egy barátnőmnek 10 hónappal idősebb a kisfia Palinál, ő karikás kendőben hordozott akkor és mindig olyan kiegyensúlyozottnak és vidámnak tűntek, együtt a kendőjükben. Úgyhogy még a szülés előtt, mindenféle különösebb utánanézés nélkül, rendeltem interneten egy karikás kendőt. Csak, hogy legyen. Ha bármi van.

Pali megszületett, és haza hoztuk a kórházból. Rettentő meleg május volt, még csak egy hetes múlt, de már ki akartuk vinni a levegőre. Néztük a két és fél kilós koraszülött gyerekünket, meg a monstrumnak tűnő babakocsit, és úgy döntöttünk, hogy inkább a kendőbe tesszük bele, ott lesz a legnagyobb biztonságban.

Amint magamra kötöttem hirtelen megértettem, hogy miért jó a hordozás. Ott van a babád rajtad, érzed minden szívdobbanását, levegővételét, rezdülését. Hirtelen minden a helyére a kerül. Megint egyek vagytok, mint a születés előtt.

Aztán másnap a férjem is kipróbálta, és azóta is lelkesen hirdeti a hordozást minden apuka barátjának, mert szerinte “így kicsit ők is érzik, milyen anyának lenni”. Kedves gondolat ez szerintem. Mi nők kivételezettek vagyunk, mert a babánk kilenc hónapig a pocakunkban nőtt, és utána általában a nap jelentős részét is velünk töltik, de a hordozásnak hála apának is jár a nekünk oly természetes közelségből.

Mi szerencsére rátaláltunk a Liliputira, és a hordozási tanácsadásoknak hála, már a terpeszbővítős csatosban cipeljük a 17 hónaposunkat. Még mindig imádja, és mi is. Aztán, ha majd jön a tesó, már a kórházba vinni fogom a rugalmast, az tuti…

Dudi